A nagyböjti időszak fontos eleme a böjt. Egy olyan társadalomban, ahol az élvezetekhez való szabad hozzájutásnak nagy jelentősége van, furcsának, sőt akár értelmetlennek is tűnik az, ha valaki önként lemond az élvezetekről és helyette inkább az önmegtartóztatást választja. A böjtnek lelki célja van. Az nem arra szolgál, hogy igazoljunk vele olyan lemondásokat, amelyekre ilyen-olyan ok miatt rákényszerültünk. A böjt nem diéta, nem a testi egyensúly visszanyerésének eszköze. A böjtnek mindig lelki indíttatása van, az oka is és a célja is lelki.

Először is azzal, hogy valamilyen áldozatot hozunk Istenért, a szeretetünket mutatjuk meg számára. Azt, hogy ő minden másnál fontosabb számunkra. A böjt így a szeretet jelévé válik. De ugyanakkor önuralmunkat is erősítjük, remélve, hogy ahogyan a földi dolgokról le tudunk mondani, ugyanúgy ellen tudunk állni a bűnnek és a kísértésnek. Ha kisebb dolgokban sikerül önuralmat gyakorolnunk, akkor lesz esélyünk arra, hogy a jelentős dolgokban is sikerüljön. Harmadsorban a böjttel visszabillentjük azt, amit mértéktelenséggel vétkeztünk, nem csupán az étellel, hanem bármilyen más káros vagy nem káros élvezettel. Negyedszerre pedig, az élvezetekre szánt időt most odaadhatjuk Istennek. Ezek tehát a böjt lelki motivációi.

Jézus maga is böjtölt és példát adott arra, sőt kifejezetten tanított is arról, hogy a gonosz bizonyos fajtája nem is győzhető le máshogy, mint imádsággal és böjttel. A nagyböjt idején Jézus különleges módon is mellettünk áll, hogy növekedni tudjunk az önmagunk feletti uralom elnyerésében.