Lk 11,15-26

Mindenki ismeri azt a technikát, hogy ha szeretné magáról elterelni a szót, akkor el kell kezdeni valaki másról beszélni. Vannak, akik azért alkalmazzák ezt a technikát, hogy ne dicsérgessék őket. Inkább elkezdenek másokat dicsérni. Vannak, akik viszit saját gyengeségeiket igyekeznek rejtegetni azáltal, hogy más gyengeségeiről kezdenek beszélni. Akár még úgy is, hogy nem igaz az, amit állítanak.é

A zsidó vallási vezetők nem hisznek Jézusban. előre eldöntötték, hogy ő nem lehet a Messiás. Talán megszólalt bennük lelkiismeretük hangja, hogy nem egész helye az eljárási módjuk, s ezt a hangot igyekeznek elnyomni egy hamis váddal. Talán irigyek voltak, s irigységükben vádolják meg Jézust. Mindenesetre nem tisztességes módszert használnak: megvádolják az Isten Fiát, hogy az ördöggel cimborál. Bedobják a vádat, elhintik a kételyt, kibillentik a hívőket. Jézus pedig igazolja, ha akarja és ha tudja, hogy nem igaz, amit állítanak. Nem a bűnösséget kell így bizonyítani, hanem az ártatlanságot. Melyik bíróság működik így? S Isten talán így hoz ítéletet?

Jézus nem kezd el védekezni, mert érvelése magyarázkodásnak hatott volna. Az pedig azt jeleni, hogy győzködni próbálja az embereket igaza mellett, akik ennek rendszerint ellenállnak. Inkább rávilágít a zsidó vezetők érvelésének logikátlanságára, s azt mutatja meg, hogy a vád teljesen észszerűtlen. Nem kell belemenni az adok-kapokba. Bölcsebbnek kell lenni, mint az ellenfél.