Mal 3,13-20a

Malakiás próféta azokat a kérdéseket teszi fel, amelyek a hívőknek minden időben kérdései voltak: Miért éri meg Istenhez tartozni, ha a gonosz embereknek jó sorsa van, a hívőnek pedig nem? Hol van az isteni védelem, ha a bűnös azt tehet, a hívővel ,amit csak akar? Miért nem lép Isten közbe? Miért lenne érdemes Istenhez tartozni, ha nem előny, hanem hátrány származik belőle? Az a jutalom, amit Isten ígér, a távoli jövőre vonatkozik. Miért nem lehet már itt és most részesülni azokban az áldásokban, amit Isten a jövőre vonatkozóan már úgyis megígért?

Mindegyik kérdés fontos és jogos, s egy olyan tapasztalatot mutat be, amely minden időben megvolt a hívő emberekben. Vagyis nem csupán véletlenül rendeződött így az igazak és a gonoszok sorsa. Ezek a kérdések azt igazolják, hogy kérdező még nem nagyon hangolódott rá az isteni logikára. Még ha értjük is, elfogadni akkor is nagyon nehéz, mert a bűnösök jó sora mellé odaállítani a mi fájdalmas és olykor megvetett életünket, bizony nagy bizalmat kíván Isten irányába.

Az ő számára az idő nem tényező. Mi bosszankodhatunk, hogy az új életre vonatkoztatja ígéreteit, nem a mára, de Isten szemszögéből az a néhány évtized igazán semmiség. Jézus megkísértésekor a gonosz felkínálja Jézusnak a világ minden gazdagságát. Azt ő kapta kezelésbe, így annak ígérgetése nem Krisztushoz tartozó, aki maga is nagy szegénységben élt. Isten sokféle módon vigyáz ránk, amit mi még csak észre sem veszünk.