Keresztelő János vértanúsága több dologra mutat rá. Látjuk benne, hogy mi lehet Isten emberének a sorsa, aki az ő igazságát hirdeti. Hogy lesznek, akik nem akarják ezt a szót meghallani és mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák. De azért olyanok is lesznek, akiknek a szívében megmozdul valami: elgondolkodnak, s ez az elgondolkodás megtéréshez vezet majd. Azt is látjuk Jánosban, hogy a sok nehézség és az elutasítás ellenére mégis lehetséges kitartani. A nehézség ugyanis nem feltétlenül azt jelenti, hogy az ember rossz úton járna. Ha Isten küldetést ad, az erőt is meg fogja adni hozzá. János nagyon magányos is lehetett, mert bár voltak tanítványai, Isten szolgálatának radikális útját csak kevesen vállalták, nem csak a pusztai léttel, hanem az elutasítással és üldöztetéssel együtt. Istenhez való közelsége miatt ezek azonban nem számítottak neki. De János útja rámutat arra is, hogy a tanítvány útja valóban nem lehet más, mint a Mesteré. János előre ment, de ugyanabban az életben osztozott, mint Jézus és amelyben minden tanítványnak osztoznia kell. János így a tanítvány mintájává is vált. Radikális útja nagy dicséretet kapott Jézustól. Példáját követve mi is Jézus útján járunk, s egykor majd hozzá jutunk.