Róm 8,1-11

Az, hogy Isten Lelke lakik bennünk, hatalmas dolgokra tesz képessé minket. Közös történetünk akkor kezdődött, amikor Isten megalkotott bennünket. Ez a pillanat a Teremtő és a teremtmény közötti mély kapcsolódás pillanata, amikor egy szempillantás alatt a nemlétből a létezésbe hívott bennünket, megadva ezzel együtt mindent, ami szükséges ahhoz, hogy életünket boldogan, az ő jelenlétében és az üdvösség reményében élhessük.

A következő fontos pillanat a keresztségünk volt. A Lélek ekkor teljesen birtokba vehetett minket és elkezdhette a nagy átalakítást, amely során egyre inkább Krisztushoz tett hasonlóvá bennünket. Később a bérmálásban ezt erősítette meg már a mi személyes elköteleződésünkre építve, amellyel lelkesen együttműködünk vele. De újra és újra megkaptuk ezt a Lelket minden szentgyónásban, amikor megtisztított és megújított bennünket, visszaadva a tisztaságot és azt a nagy méltóságot, amit a bűnnel elveszítettünk. De minden egyed imádságban is ő szól bennünk, ő sarkall minket az imára, hogy helyes dolgokat tudjunk kérni: azokat, amelyekre a legnagyobb szükségünk van, akár felismerjük, akár nem.

A szívünkbe árasztott Lélek sokféle működése talán nem is mind nyilvánvaló számunkra. Ő azonban szüntelen munkálkodik a maga alázatosságában, hogy biztosan oda jussunk, ahol majd teljes egységben élhetünk vele.