Jer 26,1-9

Jeremiás küldetése Istentől származik. A szavak, amelyeket elmond a népnek, Isten szavai, még akkor is, ha egyetlen ember sincs, aki elhinné, hogy Jeremiást Isten küldte. De ugyebár az igazság nem a többség véleményének függvénye. Az Isten nevében való szólás sem szubjektív ítélet eredménye. Gondoljuk csak el, milyen nehéz lehetett Jeremiásnak egy ilyen környezetben. Mindenki hazugnak és álprófétának tartja, folyamatosan gyalázzák és megbüntetik, úgy tűnik, hogy Isten sem védi meg, nem menekülhet el és nem hagyhatja abba a kárhoztató szavak ismételgetését. Belső késztetést érez arra, hogy beszéljen, s nem tud, de talán nem is akar ennek ellenállni. Teljes elutasítottságban éli életét, s valóban senki más nincs neki, mint egyedül Isten. Amikor pedig beigazolódik, hogy egyedül Jeremiás volt Isten küldötte, így mindenben neki lett igaza, már túl késő. Senki sem foglalkozik vele vagy üzenetével, mert mindenki csak életben akar maradni a babiloniak betörése után.

Emberi szemmel nézve így Jeremiás élete kész katasztrófa. Ha Isten nem tartaná számon ezeket az életeket, minden nagyon igazságtalan lenne. De mivel éppen ő hívta meg Jeremiást erre a nehéz küldetésre, nem is felejti el őt, s teljessé teszi az életét még akkor is, ha annak földi része feleslegesnek is tűnt. Isten titokzatos módokon működik, aminek mi éppen csak egy kis részét látjuk. Mégis bízunk benne, tudva azt, hogy nála minden jó helyen van.