Lk 12,1-7

Sokszor visszatérő kérdés életünkben, hogy vajon a mi apró kis dolgaink lehetnek-e fontosak Istennek? Eléje állhatunk-e olyan apróságokkal melyek összehasonlíthatatlanul lényegtelenebbek mások nagy problémáihoz képest? Zavarhatjuk-e Istent apró-cseprő ügyeinkkel?

Az biztos, hogy életünk bizonyos dolgai valóban lényegtelennek tűnnek, ha összehasonlítjuk őket más emberek életének helyzeteivel. Isten szeretete viszont elfogult irányukban. Egy szülőnek mindig jobban fáj saját gyermeke kisebb problémája, mint más gyermekének nagyobb gondja. Akit jobban szeretünk, annak fájdalma jobban megérint bennünket, de örömével is sokkal jobban együtt tudunk érezni. Isten persze nem kivételezik, neki mindenki egyformán fontos. De minden ember örömével és fájdalmával úgy érez együtt, mintha az az ember különleges kedvence lenne. Mert gyakorlatilag az is: minden ember Isten különleges kedvence.

Isten képes arra, hogy ne a másik ember kárára örüljön a mi örömünknek. Irántunk való szeretete képessé teszi őt arra, hogy apróságainkkal is nagy figyelemmel és szeretettel foglalkozzon. Ezért igen, a mi apró-cseprő gondjaink és ügyeink nagyon fontosak számára. Mindent eléje vihetünk, mert ez a belé vetett bizalmunknak és iránta érzett szeretetünknek a jele. Ő el tudja dönteni, hogy mi valóban fontos, minden ember javára egyformán tekintve.