A mai reggeltbaz árvaházban kezdtük. Egy olyan helyen, amelyet nővérek működtetnek, s ahová árva és szellemi sérült gyerekeket vesznek fel. Inkább csak a kisebbek vannak állandóan a házban, a nagyobbak inkább bentlakásos iskolában tanulnak. Nagyon hálásak voltak a látogatásért, mert hát nem sok látogatójuk van egyébként. Tánccal, plakáttal és süteménnyel fogadtak minket. Úgy táncoltunk a gyerekekkel, hogy még! Az alapítvány adományainak átadása után kicsit játszottunk velük, de sajnos sok időnk nem volt, mert mennünk kellett tovább. Gyakorlatilag annyit tudtam tenni hogy egy kisbabát álomba ringattam. Az árvaházzal együtt egy idősotthon is működik, nagyon aranyos és mosolygós nénikkel és bácsikkal. Ők is olyan lelkesen énekeltek nekünk, hogy igazán megható volt.

Ezután az All Hallows kisszemináriumba mentünk. Ez ugye az, ahol nagyjából felsősök és gimisek tanulnak, akik gondolkodnak a papságon. Több, mint ötszázan vannak. Olyan fogadást rendeztek a tiszteletükre, hogy hét nyelven beszélt. Már a kapuban tánccal fogadtak. Mi arra gondoltunk, hogy egy teremben találkozunk a hét ösztöndíjasunkkal, de az egészen szemináriumot összegyűjtöttékna tiszteletükre. Voltak beszédek, énekek, fotók, minden, ami ilyenkor kell. Utána persze tudtunk találkozni a diakjainkkal is. Én is találkoztam az új gyerekemmel, Casmir-ral. Csuda egy mosolygós képe van…

Este pedig Okeke érsek meghívásának tettünk eleget. Meggyőződésem, hogy egy szentéletű ember, akit nagyon szeretnek a hívei is és a papjai is. Szerény és alázatos ember, hatalmas tudással, nagy lélekkel, jó humorral, sok közvetlenséggel. Szóval minden adott volt egy remek estéhez.