Mt 5,1-12

Minden ember a boldogságot keresi, de mindenki máshol remél rátalálni. Életünk jelentős részét az teszi ki, hogy erőlködünk azért, hogy boldogok legyünk, hogy célokat érjünk el. S mikor elérjük azt, amitől a boldogságot és megelégedettséget várnánk, rájövünk, hogy az nem adja meg azt, amit reméltünk, így új célokat tűzünk ki hasonló szándékkal, aztán kezdődik az egész elölről. Olyan körforgás ez, ami könnyen beszippant, s amiből csak erős elhatározással lehet kiszabadulni, felismerve azt, hogy ez a világ soha nem fog nekünk olyan boldogságot adni, amely betölt bennünket és megelégedettséget hoz a szívünkbe.

Kézenfekvőnek tűnne, hogy Jézushoz forduljunk életünk beteljesedéséért és az el nem múló boldogságért. De először is fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy vajon tényleg hisszük-e, hogy Isten jó? Ha az a válaszom, hogy igen, akkor el kell fogadnom hogy a nyolc boldogságról szóló tanítás valóban azt tartalmazza, ami boldoggá tesz engem, még akkor is, ha olyan dolgokat nevez meg Jézus boldogságként, amit nem csak hogy nem tartanánk annak, hanem ami elől egyenesen menekülnénk. De ha elfogadom, hogy Jézus jót akar, akkor elfogadom azt is, hogy ezeken a boldogságokon keresztül is az ő jóságos akarata ér el hozzám. S ha én nem tudom megmagyarázni, hogy hogyan lehetek boldog sírva vagy üldözések közepette, akkor őt kell megkérdeznem.

A nyolc boldogság olyan, mint egy térkép, amely segít megtalálni Jézust, elvezetnek hozzá. Ha a boldogságukban szereplő csoportokat keressük, akkor biztosan meg fogjuk találni őt. A Jézussal való találkozás és a vele való együttlét pedig meghozza a mindent betöltő és soha el nem múló boldogságot.