Róm 5,12.15.17-21

Igazságtalannak tűnik, hogy egyetlen ember, Ádám, vétke miatt minden ember büntetést kapjon: az áteredő bűn foltját és a mennyországból való kizárást. Hiszen az lenne az igazságos, ha mindenki a saját bűnéért bűnhődne. Ez az emberi logika, de nem az Istené. Mert Isten tudása messze felülmúlja bármelyik emberét.

Először is minden bűnnek van következménye az egész emberiségre nézve. Nem csak azért, mert az egész emberiség sérül, ha egy tagja bűnössé válik, hanem azért is, mert a bűn következményét a közösség is kénytelen elszenvedni, az mindenkinek fájdalmat okoz.

Másrészt az első bűnt gyakorlatilag bármelyik ember elkövethette volna, hiszen mindannyian ki vagyunk téve a kísértésnek és annak a bűnre való hajlandóságnak, amely a bűn választására ösztönöz bennünket. Így ha nem Ádám tette volna meg az első bűnt, megtette volna a második vagy a harmadik ember, hiszen mindannyian gyengék vagyunk és gyengeségünk folytán előbb-utóbb lett volna valaki, aki a bűnt választja. Hogy a gonosz milyen erősen igyekszik rombolni, pont az mutatja, hogy már az első embert be tudta csapni.

Harmadsorban pedig, ahogyan egy ember követte el az első bűnt, lehetővé vált az is, hogy egyetlen ember hozza ezt rendbe: Jézus Krisztus, aki azzal, hogy teljesen ember és teljesen Isten, belülről és kívülről is képes volt munkálni a megváltást, amellyel legyőzte a bűnt és ezzel megszüntette uralmát az ember fölött.