2Sám 11,1-17

A bűn dinamikáját láthatjuk Dávid bűnének történetében, amely ha nem tartják szigorú ellenőrzés alatt, mindent elsöprő erővel tör rá az emberre és sodorja el, beletaszítva a legszörnyűbb bűnökbe. Dávid látszólag nem a bűn útján indul el, otthon pihen. A serege azonban éppen háborúba indul. Ő nem törődik a királyi kötelességével, otthon marad és pihenget. A tunyaság előkészíti a bűn útját, s nem is kell sokáig várni, mert egyetlen asszony látványa elegendő számára, hogy a bűn ereje rátörjön és átszakítsa erkölcsének és józan eszének gátját. Elindul lefelé a lejtőn, ahol már nem lesz megállás, amíg a legszörnyűbb dolgot el nem követi. Kezdetben csak a lustaság jelenik meg, aztán a házasságtörés, majd a színlelés, a képmutatás, a ravaszkodás, a csalás, a hazugság és végül a gyilkosság. Elegendő csak egy kis teret hagyni a gonosznak, s a többit már ő intézi, mi pedig nem tudunk egyedül ellenállni. Pontosan ezért két dolgot tanít nekünk Dávid története.

Az egyik, hogy a nagy bűnök is kicsiben kezdődnek. Dávidot sem rögtön házasságtörésre és gyilkosságra csábította kezdetben, hanem csak egy kis lustálkodásra, de ez az első, látszólag ártatlan bűn hozta magával az összes többit. A gonosz, ravasz cseleket eszel ki, amiben csak egy kicsi teret kér az életünkben, de az már elég neki, hogy mindent tönkretegyen. A másik dolog, hogy egyedül mi képtelenek vagyunk legyőzni mind a kísértést, mind pedig saját bűnre való természetünket. Jézus nélkül esélyünk sincs a tiszta és bűntelen életre. Csak vele együtt vagyunk képesek legyőzni a gonoszt és visszaverni minden támadását. Minél több teret engedünk neki az életünkben, annál kevesebb tere marad a gonosznak és a bűnnek.