A kisgyermekben meglátni és követni az Üdvözítőt még nem olyan nehéznek tűnő feladat, így könnyen lehet kapcsolódni hozzá. A gyermek Jézushoz még nem kapcsolódnak olyan erősen a tanítások és parancsolatok, nem a morális kihívást látjuk benne, nem az élet megváltoztatására irányuló szavakat halljuk tőle. Egy egyszerű gyermeket látunk, olyat, akihez az ember szíve könnyen odafordul, s aki még nem képes arra, hogy a feje tetejére állítsa az életünket, talán éppen csak a saját szüleiét kivéve.

Pedig a gyermek Jézus is már kihívást támaszt elénk. A szemünk csak egy gyermeket lát, de a látvány mögött ott van egy egész üdvösségtörténet: egy szerető, irgalmas és gondviselő Isten; a bűnre hajló, de a jóra vágyódó ember; maga a megtestesült gonosz; az egész teremtés; s mindaz, amit ezek a szereplők tesznek és mondanak a világ egész történelmén keresztül.

Jézusban kézzelfoghatóvá válik az üdvösség története és Isten gondviselő szeretete. Az ember feladata a Jézushoz kapcsolódás, a benne maradás. Ez nem tűnik soknak, de Jézus mellett élni azt is jelenti, hogy az ő szentségének fényében nem tudjuk elviselni a magunk esendőségét és égető szükségét érezzük annak, hogy az életünket megváltoztassuk, s napról napra hozzá alakuljunk. Ezt viszont csak azok fogják megtenni, akiknek Jézus elég fontos és nem a bűnöset vagy a megszokottat választják, hanem rábízzák magukat életük Megváltójára.