1Kir 18,20-39

Vajon miért olyan könnyű Istent lecserélni mindenféle bálványra? Miért vonzóbb gyakran a más, a különleges, az új? Mintha az ember szíve folyton nyugtalan lenne és mindig valamit keresne, valamit, ami betölti a szívében levő ürességet. Ez a folytonos keresés jó, mert Isten felé hajthat bennünket, de veszélyes is lehet, mert el is távolíthat Istentől. Előfordul, hogy úgy tűnik valaki megtalálta Istent, aztán mégis elfordult tőle. Ilyenkor talán nem is sikerül neki igazán megismernie őt. Egy hamis képet látott Istenről, márpedig az nem volt képes a szívében levő űrt betölteni. Minden megtapasztalt csoda ellenére a választott nép újra és újra letér az Úr útjáról. Illés gyakorlatilag egyedül áll mindenkivel szemben. Hite, lelkesedése és meg nem alkuvása megtartotta őt Isten mellett, s bár egyedül van mégis kitart, s az ő hűsége teszi lehetővé azt, hogy mindenki lássa Isten jelét. Ha ő nincs, akkor a nép nem talált volna vissza Istenhez. Illés hite és annak bátor megvallása egy egész nép életét változtatta meg. Ki tudja, hátha éppen a mi hitünkre is ugyanígy szüksége lesz majd az Úrnak, hogy másokat vissza tudjon vezetni önmagához.