Agg 1,15b-2,9

Úgy tűnik, hogy az újonnan felszentelt templom nem is emlékeztet a régi templom dicsőségére. Bár az emberek beletették anyagi javaikat és erőfeszítésüket az építkezésbe, a négyévnyi munka egy sokkal szerényebb eredmény hozott, mint számítottak rá. Vannak, akiket rossz érzéssel tölt el, hogy az új templom kevésbé dicsőséges, mint elődje. Isten mégis birtokba veszi, mivel a szerény templom is ugyanúgy garanciájává válik jelenlétének, mint a régi, dicsőséges templom. Isten számára most sem a külcsín a fontos. Amíg népe őszinte szívvel adja neki az új épületet, addig nem lesz hiány áldásokban, amelyek innét fognak kiáradni. Akármilyen egyszerű is, Isten innét kiindulva fogja megáldani és megszentelni népe minden egyes tagját.

A templom az emberi test és lélek szimbóluma. Mindegyikünk Isten temploma: testünk is és lelkünk is. Isten benne lakik, abban a templomban, amit mi készítünk neki. Ha az a templom dicsőséges, akkor Isten dicsőségét hirdeti. Ha szerényebb, Isten akkor is boldogan birtokba veszi, mert azt a szerényebbet adták neki őszinte és tiszta szívvel.

Ha életünkben jelen van Isten testünk és lelkünk templomában, akkor innét fog kiáradni életünk minden területére a bennünk jelenlevő Isten áldása. Isten jelenléte lesz az, amely megszentel bennünket, az ő bennünk lakozása indítja el azt az új életet, amely lenünk szép templomának megújításához vezet.