2Kir 19,9b-11.14-21.31-35a.36

Hatalmas veszedelem érkezik a választott népre: a félelmetes asszír sereg támadja meg őket. A többszörös túlerő miatt semmi esély sincs a győzelemre, az asszíroknak pedig eddig senki nem tudott ellenállni. A helyzet nem csupán félelmetes, hanem reménytelen. S ebben a helyzetben a nép királya Ezekiás nem haditanácsot tart, nem terveket szövöget, nem elmenekül vagy megadja magát, hanem felmegy a templomba imádkozni. Nem az emberi erőben, s főleg nem a saját erejében bízik, hanem Istenében. Pontosan tudja azt, hogy ami egy királynak lehetetlen, az Istennek nem az. Ezekiás nem maga miatt aggódik, hanem fájdalommal tölti el, hogy ahogy ellenségei Istenről beszélnek. Isten megsértése fáj neki a legjobban. Oda menekül, ahová egy király egyedül menekülhet: a mindenség Királyához. Így a győzelem már Ezekiásé, függetlenül attól, hogy mi a csata végkimenetele. Sok rossz és hitetlen király között ő kiállta a próbát. Erre hív Isten mindnyájunkat hogy ő ne az utolsó menedékünk legyen, hanem az első.