Lk 4,38-44

Mindig megdöbbentő arról olvasni, hogy Jézus milyen türelemmel fogadja a hozzá érkező gyógyulni vágyó betegeket. Pedig biztosak lehetünk abban, hogy ők nem szépen sorba állva várakoztak, hanem ahol Jézus megjelent, ott a közelébe akartak férkőzni, hogy mielőbb megszabadulhassanak bajuktól, s akár még a többiek előtt Jézushoz jussanak, mielőtt a Mester még továbbállna gyógyítatlan betegeket hagyva maga mögött. Sőt, amikor Jézus elvonul, hogy egy kicsit egyedül imádkozhasson, s az emberek utána mennek, nem elküldi őket, még csak nem is szidja meg őket, hanem kedvesen és türelmesen tanít.

Jézus ezzel a viselkedésével tökéletesen szemlélteti azt, hogy milyen Isten. Nem lehet őt zavarni vagy rosszkor megszólítani, mindig van ideje és figyelme ránk. Mindig a jelenlét és a segítség ajándékát tartja készen számunkra. Mi soha nem tudnánk ennyire figyelmesek és türelmesek lenni. Soha nem aggódnánk ennyire mások miatt. De Isten igen. Szüntelenül munkálkodik, s ezért elérhető szüntelen testet és lelket gyógyító és erősítő munkálkodása.