Lk 17,5-10

Első megközelítésre kicsit sértőnek tűnik Jézus kijelentése: „Ha akkora hitetek lesz is, mint a mustármag…”. Ezek szerint még akkora sincs. Nem látunk mozgó hegyeket vagy tengerben gyökeret verő szederfákat, vagyis nincs mustármagnyi hitünk sem. Aztán persze eszünkbe jut Jézus bölcsessége, aki pontosan tudja, hogy a hitet nem lehet grammban vagy centiméterben mérni, így ennek a méricskélésnek nem sok értelme van. De éppen arra akarja a figyelmünket irányítani, hogy egy kicsike hit is hatalmas dolgokra képes.

Jézus a csodák megtételéhez mindig hitet kér. Azok között pedig, akik csodát kértek, voltak hívő és kevésbé hívő zsidók, sőt, még pogányok is. Hogy ez utóbbiakban mennyi hit volt, nem tudjuk, de elegendő ahhoz, hogy a csoda megtörténjen. Aztán ott az apa, aki megszállott fia szabadulását kérte. Jézus az ember hitére kérdez rá, mire az apa, érezve, hogy akármennyire is hívő, van még hiányossága ezen a téren, felkiált: „Hiszek, Uram, segíts hitetlenségemen!”. Egyszerre látja magát hívőnek és hitetlennek. A csoda azonban megtörténik, tehát kevés és bizonytalan hite elegendő volt. Jézus kiegészítette azt, ami hiányzott belőle.

Az apostolok is ezt kérik Jézustól: „Növeld bennünk a hitet!”. Ez a legjobb hozzáállás: akármennyi hit is van bennem, mindig lehet több, egészen a színelátásig. S mivel a hit forrása Jézus,, kérésünk a legjobb helyen van, teljesedése pedig szintén egy igazi csoda.