Mt 7,1-5

Jézus sokat beszél arról, hogyan viselkedjünk embertársainkkal. Biztosan nem véletlenül. Hiszen nem csupán nehéz ez a terület, hanem itt követjük el a legtöbb bűnt is. Megbántunk másokat vagy megsértődünk, irigykedünk és féltékenykedünk, pletykálkodunk és rágalmazunk. Annyi minden rosszat lehet tenni. S Jézus nem csupán azt mondja, hogy legyünk jók a kapcsolatainkban, hanem azt is, hogy legyünk jók akkor is, ha mások nem jók hozzánk. Bár kétségtelenül ez az egyik legnehezebb dolog, valahol mégis felszabadító, mert nem kell színészkedni a másik emberrel, nem esem az érzelmeim fogságába, nem a harag vagy akár a bosszú fog rágni belülről, hanem tudok Jézusra gondolni, vele lenni.

Jelenlétének igazolása az az erő, amit kapok, hogy rosszindulat nélkül tudjam elviselni a bántásokat, tudjak imádkozni azért, aki bánt engem, s legfőképpen hogy ne a bántó emberek határozzák meg azt, hogy ki vagyok és hogy tekintek magamra. Sőt azt sem, hogy egyáltalán hogy vagyok. Jézus nem csupán parancsot ad, hanem meg is adja az erőt ahhoz, hogy parancsait meg tudjuk tartani.