Ma már a 3. napot töltöttük Ifite-Ogwari-ban. Mivel olyan szegények az emberek és annyira nincs orvos, így egy harmadik napot is adni kellett az ittenieknek. Annyival egészült ki a program, hogy most rizsosztás is volt.

Ahogy az orvosi missziók alatt lenni szokott, én most is a gyerekekkel és az atyákkal voltam. Megint bementünk pár osztályba, illetve az orvosi vizitre várakozó gyerekekkel voltam sokat. Igazi felüdülés volt…

Ma még egy fiúnak tudtunk nagy örömöt szerezni, Patricknak, aki az egyetemre szeretett volna menni, de semmi pénze nincs rá. Mivel nagyon sokat dolgozik a plébánián és csak pozitív véleményt hallottunk róla, így őt is megajándékoztuk egy ösztöndíjjal. Volt ám nagy boldogság és örömkönnyek! Meg üzenetek WhatsApp-on, hogy mekkora ajándék. Néha tényleg olyan nevetségesen kevésen múlik valakinek az élete és boldogsága.