1Jn 1,1-4

János apostol szemtanú volt, akit az elsők között választott ki Jézus. Ő volt a szeretett tanítvány, aki sokszor akkor is Jézus mellett volt, amikor csak a három kiválasztott mehetett vele. S ő az egyetlen az apostolok közül, aki ott állt a kereszt alatt, s akire Jézus az édesanyját bízta. Egészen biztos, hogy a Máriával töltött évek mély nyomot hagytak Jánosban, hiszen így mintegy meghosszabbodott a kegyelem ideje, hiszen Jézushoz édesanyja állt a legközelebb, s a Máriával töltött idő visszahozhatta a Jézussal töltött éveket.

János sokszor szeretett tanítványként hivatkozik magára. Nem fél kimondani azt, hogy szerette Jézust és hogy Jézus szerette őt. Isten a szeretet – írja levelében, vagyis Isten nem tud nem szeretni. A szeretet Isten lényegéből fakad. Ha nem szeretne, akkor saját magával kerülne ellentmondásba. Kezdetben talán furcsa arra gondolni, hogy Isten érzelmekkel szeret. Pedig a szeretet sokoldalú. Szeretünk értelemmel és érzelmekkel, a döntéseinkkel és a cselekedeteinkkel. Miért zárnánk ki mindenből Istent, aki ráadásul maga a szeretet. Ahogyan és amilyen módon csak lehet szeretni, Isten úgy szeret, mindegyik módon. Ebből viszont az következik, hogy a szeretet nemcsak annak örül, ha adhat, még akkor sem, ha ez az igazi szeretet. Örül annak is, ha kaphat. Nem várja el, de örül neki. Isten is örül minden egyes szeretet megnyilvánulásnak amit kap tőlünk. Nem szabad ezt elfelejtenünk!