Lk 10,13-16

Jézus elhozta a világba Isten szeretetét. Hozott egy üzenetet is, amely tudtára adja minden embernek, hogy hogyan lehet boldog, Isten előtt kedves és hogyan kerülhet a mennyországba. Üzenetének Istentől valóságát Jézus a csodákkal igazolta, amelyek egyúttal Isten gondoskodásának rendkívüli jelei is. Mintha egy pontosan eltervezett menetrend szerint Isten minden lehetőséget megragadva próbálna az emberekhez közel kerülni.

Annál is fájóbb, hogy olyan sokan nagy közömbösséggel válaszolnak Istennek erre a gondoskodó-aggódó szeretetére. Mindenki el tudja képzelni, hogy milyen fájdalom lehetett Jézusnak, hogy szeretete és erőfeszítése ellenére az emberek azt a rosszat látják meg benne, ami igazából nem is létezik. Hogy sem a szavainak nem hisznek, és ezáltal hazugnak állítják be őt, sem pedig olyan csodáknak, amelyeket azelőtt soha senkitől nem láthattak. Mintha az emberek jelentősé része abba fektetne óriási erőket, hogy megoldást találjon arra, hogy miért ne kelljen hinnie.

Azoknak, akik nem akarnak hinni, semmilyen tanítás, jel vagy csoda nem elég. Semmi sem tudja áttörni azt a falat, amelyet maguk köré és Isten elé emeltek. Isten van annyira jóságos, hogy nem erőszakosodik. Ugyanakkor fájdalommal és talán némi értetlenséggel nézi az embert, nem értve, hogy miért nem a jó, a csodás, a természetfeletti kell neki. Mi lehetünk a kivételek.