Mt 13,44-52

A mennyek országa a legértékesebb dolog a hívő ember életében, mivel az nem csupán ideig-óráig tartó örömöt hoz, hanem soha el nem múló boldogságot. Ezt az igazságot elméletben mindenki tudja. De kérdés, hogy az életünk és a döntéseink ezt az igazságot tükrözik-e. A kincset vagy a gyöngyöt megtaláló emberek felismerik, hogy érdemes mindenüket feláldozni, olyan értékes kincsre leltek. Nem nyugtatgatják magukat, hogy majd úgyis az enyém lesz, vagy majd Isten megadja, hanem döntést kell hozniuk, személyes és tudatos döntést, hogy hogyan is állnak ők ehhez a felfedezett kincshez. És pontosan látják, hogy az sokkal értékesebb, mint az ő összes vagyonuk, és sokkal többet nyernek még akkor is, ha mindenüket eladják érte. A felismerést azonban tett is követi, megteszik azt, hogy eladják mindenüket.

Az Isten országáról könnyű szépeket mondani, vagy még akár annak értékességét is felismerni. De mennyivel nehezebb döntést hozni, hogy odaadjam érte azt, amim van. Olykor még az értéktelen, sőt a kifejezetten bűnös dolgokat is sajnáljuk Jézusért feláldozni. És ezt nem tudjuk azzal kimagyarázni, hogy nincs hozzá erőnk, hiszen még az az erő is felülről származik, csak el kell kérni Jézustól, s komolyan akarni is, hogy segítsen nekünk megváltozni. Gondoljunk az imádságaink vagy szentségekhez járulásaink gyakoriságára, komolyan vételére és hasonlítsuk össze szórakozási vagy kikapcsolódási szokásainkkal. Valószínűleg időben és nagy különbséget találunk a kettő között, s az is különböző lehet mennyire harcolunk meg a jogért, hogy ezeket végezhessük. Talán ideje lenne komolyan szembenéznünk azzal, hogy valóban fontos-e számunkra Isten országa. S úgy fogadjuk-e azt, ahogyan azt Jézus kéri tőlünk?

S íme egy mai imádság: Segíts, Jézusom, hogy az Isten országa és az odavaló bejutásom olyan fontos legyen nekem is, mint amennyire fontos neked.