MTörv 4,1.5-9; Mt 5,17-19

Hányszor és hányszor meggyűlik Isten baja az emberiséggel, s ennek mindig mi vagyunk az okai. Küldött prófétákat, akiknek az volt a feladata, hogy megmutassák a helyes utat, amely visszavezet Istenhez. Világos tanításuk útmutatóul kellett volna, hogy szolgáljon, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, merre van Isten és mit kíván az emberektől. Ezek a próféták azonban legtöbbször csak üldözést kaptak, kioktatást, megszégyenítést.

Így az isteni üzenet sokszor nem is tudta elérni az embereket, mert hallották ugyan a szavakat, de az már nem jutott el sem a szívükbe, sem az értelmükbe. Még Jézusra is ráfogják, hogy a gonosszal együttműködve űzi ki a gonosz lelkeket. Bármit megtesznek, csak ne kelljen elfogadni az üzenetét, és ne kelljen megváltoztatni az életüket. Közben pedig éppen ezek az ellenszegülők ismerik el Jézus hatalmát. Az évszázadok alatt mintha semmi nem változott volna. Isten folytonosan erőlködik, hogy az embereket a jó útra hívja, az ember meg folyton azon erőlködik, hogy az tehessen, amit csak akar. Az igazság, a jóság és a szeretet Isten oldalán van.