ApCsel 7,51-8,1

István előtt Jézus volt az egyetlen, akit megöltek, mert Istent teljesen új módon mutatta meg az embereknek. A kereszténység még csak néhány éves, nincs meg az a hosszú történelmi múltja, amely igazolná, hogy valóban Istentől származik. Nem gyökeresedett még meg, ezért bárki könnyen bizonytalanságba eshetett volna, hogy vajon az új hit nem csak emberi találmány-e, valóban Istentől származónak kell-e tartani. S István nem hezitál, nem gondolkodik ilyen lehetőségen. Hite annyira erős, hogy még akkor is kitart, ha nem volt előtte még senki, akinek ennyibe került volna Jézus követése. Nem számít neki, hogy mások mit tesznek, csak az, ami a saját szívében van.

Ráadásul bátran szembeszáll vádlóival nemcsak elszenvedi a halált hanem igyekszik vádlóit is Jézushoz vezetni. Nem fél tőlük, hanem szereti őket, és azt akarja, hogy ők is részesüljenek a hit és az örök élet ajándékában. Mondhatnánk, hogy István nem volt ebben túlságosan eredményes, de élete és halála valószínűleg nagy hatással volt Saulra. Így lehet, hogy István nélkül Pál apostolunk sem lenne. A szüntelen tanúságtétel így mentheti meg valakinek az életét.