Nagy hadvezérek lovon közlekednek. Nemcsak azért, mert gyors és engedelmes, hanem mert dicsőséges megjelenést kölcsönöz. Hiszen jelentős emberként nem lehet akárhogy kinézni. Még Szent Ferenc is régi életében szívesen nézegette a harci felszerelését, és képzelte el magát dicsőséges lovagként számtalan győzelem után. Jézus viszont szamárcsikón érkezik, fogadtatása mégsem kevésbé dicsőséges, mint a nagy hadvezéreké. Nem csupán a próféciát teljesíti be ezzel, de azt is megmutatja, hogy ő másfajta király. Nem a szokásokkal, a kinézettel vagy a dicsőséges megjelenéssel foglalkozik, hanem azokkal az emberekkel, akik felismerik benne azt, aki ő valójában.

Sok ember szíve mélyéből kiáltotta Jézusnak a hozsannát. De biztosan voltak jó néhányan, akik csak azért tették, mert mások is kiáltottak. Valószínűleg ők lesznek azok, akik majd nagypénteken emiatt fogják kiáltani, hogy keresztre vele. Ahogyan Jézus bevonult Jeruzsálembe, ugyanúgy szeretne a mi szívünkbe is dicsőségesen bevonulni. Ugyanúgy szeretné a dicsőséges fogadtatást, ezért nekem és személy szerint el kell döntenem, hogy vajon Jézus tényleg király-e az én életem fölött is.