1Jn 4,11-18

Jézus tanítványának élete összekapcsolódik a szeretettel. Egyrészt, mivel Jézus maga a szeretet. Másrészt, mivel Jézus tanításának sarokpontja a szeretet. A keresztény ember így semmilyen módon nem kerülheti ki, hogy életének lényegi részévé ne váljon a szeretet. Ez nem egy elvont érzelmekben megmutatkozó megfoghatatlan valami, hanem tetteket inspiráló belső erő. A szeretet tettekre fakasztja az embert. Nem lehet csupán elméletben szeretni, az mindig a cselekedetekben mutatkozik meg.

Jézus szeretete konkréttá válik abban, ahogy az emberekkel törődik, amilyen türelemmel fogadja őket, ahogyan gyógyítja és táplálja őket, meghallgatja őket és tanácsokat ad nekik. Soha nem tette azt, hogy elmondta a szép tanításokat, aztán elvonult a maga kis külön világába, rájuk bízva, hogy éljék azt, amit tanított. Jézus a tanítványok elé élte az evangéliumot. Amikor a szeretetről tanított, akkor saját magáról tanított, s csak azt várja el tanítványaitól, hogy úgy éljenek, ahogy ő élt és azt tegyék, amit ő tett.

János apostol mivel ennyire közel állt Jézushoz, pontosan értette, hogy mit szeretne Jézus. Ezért is ír ilyeneket, hogy Isten szeretete akkor lesz tökéletes bennünk, ha szeretjük egymást. Isten szeretetét összekapcsolja az emberek szeretetével. Isten szeretete az emberek szeretete nélkül csak képmutatás. Az emberek szeretete Isten szeretete nélkül pedig tartalmatlan. Jézus nemcsak meghív minket egy mély szeretetteli kapcsolatra hanem meg is tanít arra.