Mk 12,1-12

Őszinte lelkiismeret vizsgálatot tartani nem könnyű, hiszen szembesülni azzal, hogy nem vagyunk olyanok, amilyeneknek lennünk kellene, amilyenek lenni szeretnénk, egyúttal azt is jelenti, hogy csődöt mondtunk a jobb emberré válás munkájában. Meglátni szívünk mélyén a szándékokat, gondolatokat és kívánságokat olykor bizony rémisztő is lehet. De enélkül a fájdalom nélkül nincs újjászületés, mert nincs ami arra serkentene bennünket, hogy megváltoztassuk az életünket.

Talán még fájóbb ha a rádöbbentés kívülről jön, amikor valaki más irányítja a figyelmet a mi gyengeségünkre. Ilyenkor az első dolog amit rendszerint teszünk, a védekezés, még akkor is, ha át sem gondoltuk a valóságtartalmát a megfogalmazott kritikának, de máris védekezünk, mintha az biztosan nem lenne igaz. Jó esetben elgondolkodunk azon, amit mondtak nekünk, rosszabb esetben elkezdünk visszatámadni. Ilyenkor esély sincs a megváltozásra, mert nem is vesszük komolyan azt amit mondtak nekünk, s a figyelmet a saját gyengeségünkről más gyengeségére irányítjuk.

Ezt teszik a zsidó vallási vezetők is, amikor Jézus tanításán el sem gondolkodnak. Nem tudják elképzelni, hogy annak lehet bármi alapja. S kemény szívük miatt Jézus megtérésre hívó üzenete nem is tud beléjük hatolni. Számukra Jézusnak egyszerűen nem lehet igaza, mivel nekik mindig igazuk van a vallási kérdésekben. Ezzel a hozzáállásukkal viszont elveszítik a megújulás és az új élet lehetőségét, s az Istennel való mélyebb kapcsolatra való eljutást is. Jézus csak azért okoz fájdalmat, amikor rámutat a gyengeségeinkre, hogy kimentsen belőlük, s egy olyan élettel ajándékozzon meg, amelyet teljes egészében betölt az ő jelenléte.