Jón 3,1-10

Jónás másodszor is megkapja azt a feladatot, amire először nemet mondott. Isten új esélyt ad neki, hogy valóban próféta lehessen és Ninive népe megmeneküljön. Jónás most már engedelmeskedik, igent mond Istennek. Működése első napján munkája már eredményes: az emberek, sőt még az állatok is, a bűnbánat jelét adják, felismerik rossz útjukat, megváltoztatják az életüket és visszatérnek Istenhez. Mindezt azért, mert volt egyetlen ember, aki ha nehezen is, de megtette, amit Isten kért tőle.

Isten szava hatékony. Hallgatása már rövid távon is megváltoztatja az ember szívét és gondolkodását. Ehhez azonban az szükséges, hogy ez a szó felhangozhasson. Jónás bizonytalanul és félelemmel indul neki prófétai küldetésének. Tartott attól, hogyan fogadják majd, lesz-e eredménye a munkájának vagy csak ki fogják nevetni, akár még bántani is fogják. Amikor erőt vett félelmén, elkezdődtek a csodák. Ninive népe számára Jónás jellé vált: emlékeztetővé, hogy a hétköznapok élvezetein és szemmel láthatón túl van valami más, valami több. S azt, ahogyan élnek, számon fogják majd kérni, mert az életünkért felelősséggel tartozunk. Maga Jónás sem vette számba a magasabb összefüggéseket, ő is csak a könnyebb utat kereste. Az ő szívbeli megtérésének is el kell érkeznie, amikor Isten olyannak látja, amilyen, s vele való kapcsolatát nem elsősorban hatalomra, hanem szeretetre és bizalomra épülőnek fogja látni.