Jón 1,1-2,1.11

Ninive egy nagy és megmászhatatlan hegyként tornyosult Jónás előtt. A félemeletes Asszír Birodalom félelmetes fővárosa, ahol százezrével élnek az ellenséges emberek, akik szemben állnak Jónás hitével és akiktől Jónás fél, hogy vajon hogyan fogják fogadni Isten üzenetét. Jónás elmenekül és elkezdődnek a bajok.

A hajó viharba kerül, amely nem akar csillapodni. Ez nem Isten bosszúja, hanem jele annak, hogy mi történik, amikor felborul az Isten által akart rend, s az ember önkényesen tereli mások sorsát az általa választott irányba. Kitör a vihar az emberek életveszélybe kerülnek, s fenyegeti őket az ár, amely az Istennek való engedetlenség minden következményét jelképezi.

Jónásban felébred a lelkiismeret, amikor látja, hogy döntése hány ember életére van hatással. Úgy próbálja jóvá tenni a helyzetet, ahogy tudja. A bűn leszűkítette döntési lehetőségeit. Talán nem a legjobb megoldást választja, hanem azt, ami a rossz döntések sorozata után még lehetőségként megmaradt számára. Ez a hozzáállás már elegendő volt ahhoz, hogy ne merüljön el Isten haragjában és a bűnök háborgó következményeiben. Most is Isten az, aki megmenti őt a megsemmisüléstől, s nem engedi, hogy döntéseinek rossz következményei örökké uralkodjanak rajta.

A hal gyomrában Jónás három napig lelkigyakorlatot tart. A szembesülés ideje ez: Istennel, a bűneivel, a döntéseivel és azok következményeivel. S újjászületés az, amikor végre partot érhet. Elkezdőik számára az új élet.