Jn 12,1-11

Két szereplőben két teljesen különböző gondolkodásmód rejlik. Júdás képmutató módon ítélkezik. Ő Jézus belső köréhez tartozik, akinek a mondandójára érdemes odafigyelni, hiszen ő biztosan jól magyarázza a mester szavait. De nem, nem is érti. A pénz és a haszon miatt aggódik és ítélkezik Mária felett. Ráadásul a szegényekre hivatkozik, amikor pont ő lopja ki a szájukból az ételt. Hasonló ő azokhoz, akik a vallásosság köntöse alatt ítélkeznek mások fölött, miközben saját sokkal rosszabb tettüket takargatják. Ők készek arra, hogy mások hitét és vallásos cselekedeteit kritizálják, közben pedig még Jézust sem ismerik.

Aztán ott van Mária, aki szeretetének cselekedetéért a bántást kapja: pazarol, nem törődik a szegényekkel, előlük veszi el az ételt. Pedig inkább azért teszi, amit tesz, mert azt sem tudja, hogyan fejezze ki szeretetét Jézus iránt. Valami nagyon értékeset akar adni, de először még ő is az anyagiakra gondol. De nem úgy, mint Júdás, hanem úgy, hogy hogyan tudna minél többet Jézusnak adni. Jézus pedig pontosan tudja ezt, és ezért is fogadja el Mária felajánlását. Történetük azt mutatja, hogy a címek és rangok nem őriznek meg minket a tévutaktól, attól hogy távol kerüljünk Jézustól, s hogy ne értsük meg tanítását. Nem a fizikai közelség az elsődleges, hanem a lelki. Ha Jézusnak van helye a lelkemben, akkor ismerni fogom őt, s ő maga fog megoltalmazni a tévutaktól. Nem Júdás hanem Mária lelkületének kell kialakulnia bennünk.