1Sám 9,1-4.17-19; 10,1; Mk 2,13-17

A keresés hozzátartozik az életünkhöz. Csakhogy mindenki mást és máshogyan keres. Van, aki értékes és szent dolgokat, van, aki teljesen értékteleneket. Saul az apja szamarait keresi. Messze vidékeket bejár, sok erőt fektet a keresésbe, mert hát apja kérte meg rá. Még a prófétához is elmegy segítséget kérni. Lévi a vámasztalnál ül és dolgozik. Benne is mozgolódott valami a saját életével kapcsolatban, mert tulajdonképpen az első lehetőségre hátrahagyja régi életét, és még csak vissza sem tekint. Talán már egy ideje benne volt az, hogy ennél többre volt hivatott. Sőt, Isten is keres, királyt, apostolt, szentet. Ő is utána megy az embernek, mert az ő keresésének egyedüli értelme az ember boldogsága.

A saját kereséseink is tükröződnek ezeknek az embereknek a keresésében. Sokszor nem is tudjuk, hogy mit keresünk. Máskor azt véljük, hogy tudjuk, de valójában teljesen másra van szükségünk. Ha mi is keresünk, és Isten is keres, a legkézenfekvőbb az lenne, ha együtt keresnénk, s akkor talán végre egymást is megtalálnánk.