Jer 20,10-13

Micsoda ellentét áll fenn Jézus szeretettel teli üzenete és a rá gyakran adott gyűlölködő válasz között! Ez már Jézus idejében is így volt, de azóta is minden korban. Nehéz felfogni, hogy mi lehet a baj a „szeresd felebarátodat, mint saját magadat” vagy az „amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek, ti is tegyétek másokkal” parancsolatokkal. Ha sikerülne ezek szerint élnünk, minden társadalom sokkal jobbá válna.

Jézus evangéliuma nem csupán az Egyházat és a hívő embereket kívánja átjárni, hanem az egész világot és benne minden embert. Ő ahhoz az eredeti tervhez akar visszavezetni bennünket, amit Isten elgondolt az emberről. Tehát az egész emberiség számára szeretné megmutatni, hogy mit jelent embernek lenni, s hogyan kell embernek lenni. Nyilván ez erőteljesen rámutat arra, hogy hol és mennyire nem élünk még ennek megfelelően, s nem könnyű szembesülni saját gyengeségeinkkel és bűneinkkel. Van, aki ezért menekül Jézus elől. Mások azt érzik, hogy ha a világ Jézus szerinti lenne, akkor nekik nem lenne lehetőségük annak megvalósítására, ami a saját tervük, s amely tervben rendszerint más és jelentősebb funkciót szánnak saját maguknak, mint ami Jézus rendszerében az övék lenne. Így ők is inkább a saját maguk által kreált világot választják merő önzésből.

Hála Jézusnak viszont olyanok is jócskán vannak, akik igyekeznek az evangélium szerint élni, még ha az nem is mindig sikerül tökéletesen. Küzdelmük és harcaik már elegendő kapaszkodót jelentenek Jézusnak, hogy rajtuk keresztül végbe tudja vinni művét ebben a világban. Tulajdonképpen ezek azok az emberek, akiket keresztényeknek hívhatunk.