A mai nap reggel szentmisével kezdődött, ami azért volt különleges, mert a hónap utolsó csütörtökén a kórházi dolgozók szentmiséje van, akik közül sokan eljöttek ma. Sok ének, interaktív prédikáció, sok tapsolás – szokatlan, de érződik, hogy szívből jön. Könnyű ráhangolódni. Persze itt is agyba-főbe köszöntöttek minket. Bár az is igaz, hogy a szentmisét vagy 10 perccel később tudtuk kezdeni, mert beragadtam a fürdőszobába és szét kellett verni a zárat, meg az ajtó egy részét is, hogy kiszabadítsanak. Kalandos egy reggel volt…

Délelőtt lekezdtük az iskolalátogatásokat. Ma Amaka nővér iskolájába mentünk, akiről az Afréka 3 könyvben bővebben lehet olvasni. Nagyon szegény gyerekek járnak ide, iskolaépület gyakorlatilag nincs, az udvaron tanulnak a gyerekek egy tető alatt. Mégis olyan táncolást rendeztek nekünk, hogy csak na… Nagy huncutul persze hozzánk settenkedtek, úgyhogy mindjárt szereztem is egy segédet, aki a levelek és az adományok kiosztásában segített.

Este Izunna atya vitt el egy hosszú sétára, amelyen megmutatta a kórházat és a környékét. A kórház mellett van a nagyszeminárium és a kisszeminárium, igazi egyházi központ. Még mindkettőbe bemegyünk majd, de egy kis elzetes ismerkedés jó volt.