Mk 1,14-20

Amikor Jézus meghívja az első apostolokat, műve éppen csak hogy elindult. Megkeresztelkedésekor az emberek hallották Jánost, talán az Atya szavát is, de lehet, hogy nem. Első látásra Jézus ugyanolyannak tűnt, mint bárki más. Az apostolok számára nagy kihívás lehetett egy olyan tanító nyomába szegődni, akinek egyetlen tanítványa sincs, nem tűnik különlegesnek, s aki azt állítja, hogy ő a Messiás. Emberi logika szerint nem kellett volna követniük őt. Ám már az első pillanatban ez a négy felnőtt férfi gondolkodás nélkül megy utána. Hirtelen döntöttek, hiszen otthagyták a bárkát és apjukat, láttak valamit Jézusban, ami miatt ott helyben el tudták dönteni, hogy érte érdemes a régi életüket hátrahagyni.

Hogy mi ragadta meg őket ilyen hirtelen, arról nem beszél az írás. Legfeljebb a saját tapasztalatunkra tudunk hivatkozni. A Jézussal való találkozás megrendítő, átértékelteti addigi gondolkodásmódunkat, rávilágít erős és gyenge oldalainkra, felemeli a lelkünket, segít az örök élet távlatában gondolkodni, életünk természetes részévé teszi az evangélium szerinti életet, megnyit mások felé, kialakítja bennünk a szolgálat szellemét, és ugyanazzal a lelkülettel tölt el bennünket, amely Jézusban is megvolt. A Jézussal való találkozás ma is ugyanígy lehet egyetlen szempillantás alatt életet átalakító. Aki valóban nyitott arra, hogy meglássa Jézus valódi lényegét, annak egyetlen pillanat is elég arra, hogy eldöntse, követni fogja őt.