Mt 13,47-52

Az apostolok a lehető legegyszerűbb logikát választják: aki rossz hozzánk, azt büntessük meg. S mivel a mi oldalunkon van az isteni hatalom, ezért használjuk azt fel arra, hogy a büntetés nagy legyen. Bizonyára bennük van az Ószövetség Szemet szemért, fogat fogért elve, Jézus addigi tanítása viszont kevéssé. Nem látnak túl a saját megbántottságukon, s nem veszik észre az evangélium tanítását, amely pont az ilyen helyzetre szól

Rosszindulatúnak lenni, arányosan válaszolni könnyű, hiszen saját vélt igazságosságunk tudatában tesszük. Dühünknek vagy haragunknak szabad folyást engedni nem kíván különösebb erőfeszítést. Nem utat engedni annak, ami nem Isten igazsága, hanem a sajátunk, az már igazi önuralmat kíván.

Krisztus az igazság. Egyedül ő az, aki ismer minden körülményt, beleértve az emberi szíveket is, s aki éppen ezért egyedül hozhat objektív és igazságos döntést. Amit mi sokszor igazságként lobogtatunk, az nem más, mint vélemény, vagy pedig az igazság egy szűk szeletének szubjektív módon való értelmezése, és ezen értelmezés abszolutizálása. Annak elismerése, hogy nem mindig van igazam, annak elismerését is jelenti, hogy vannak korlátaim, s van, aki/ami meghalad engem.

Az önmagunk feletti uralom elnyerésének útja az alázat. Tudni csendben maradni, lemondani, elviselni a megaláztatásokat, elfogadni, hogy nem mindig nekem van igazam – ezek mind lehetőségek, amelyeken keresztül Krisztus a lelki erőnket növeli.