A lelki vakság azt jelenti, hogy az ember nem veszi észre Istent az életében, hiába tesz ő nagy dolgokat vagy éppen csodákat, a vak megmagyarázza hogy az csak véletlen vagy éppen a szerencsének tulajdonítható. A valóság meglátása azok számára lehetséges, akik nemcsak felületes szemlélői saját életüknek és környezetüknek, hanem eltökélten keresik az igazságot, amely soha nem a felületességben található.

Bartimeus sem hallgat az emberek véleményére, amikor csitítgatják. A szívében érzi, hogy Jézus valaki egészen különleges. Az emberek nem látják azt, ami történni fog, pedig ők látnak. Bartimeus azonban látja, pedig ő vak. A lelki látást Isten adja. Az hogy megláthatjuk műveit, nem magától értetődő. Mi keressük őt, de csak akkor tudjuk megtalálni, ha ő meg akarja mutatni magát nekünk. De ha nem keressük, biztosan nem fogjuk megtalálni. Isten keresése pedig lelki látásunk javulását eredményezi.