2Sám 6,12b-15.17-19

A frigyláda Isten jelenlétének volt a helye a zsidó nép számára. Amikor a filiszteusok elrabolták a ládát, a zsidók félelembe estek, hogy Isten elhagyta őket. A láda volt életük legszentebb dolga, nagy tisztelettel vették körül és még megérinteni sem volt szabad. Az ember bűnössége ugyanis összeegyeztethetetlen Isten szentségével. Isten mégis jelen akar lenni övéi életében, de ez nem jelentheti azt, hogy a szent profanizálhatóvá válik. Amikor valaki méltatlanul érintette a frigyládát, azonnal halállal lakolt, mert a legszentebbet nem lehet a bűnösbe belekényszeríteni. Ha valaki azt mondja, hogy őt ez nem érdekli, vagy akár arra hivatkozik, hogy a szeretet nevében Istent le lehet húzni szent trónjáról emberek kénye-kedve szerint, az Isten ellen vétkezik. Nem Istent húzzuk bele a mi bűnös életünkbe, hanem neki engedjük meg, hogy a bűnös életünkből felemeljen bennünket.

Pontosan ez történik az Eucharisztiával is, hiszen benne az egyház legnagyobb kincsét találjuk. Jézus valóságosan adja magát nekünk, kiszolgáltatja magát nekünk. Az Eucharisztiához nincs jogunk, mert az ajándék. Nem hivatkozhatok arra, hogy jogom van az Eucharisztiához, sem arra, hogy bűnös állapotom nem számít, mert Isten úgyis szeret. Hiszen Isten a bűntől megszabadítani akar, s a bűnöstől a megtérést és a bűnös út hátrahagyását kéri. Ha ezt nem vállaljuk, akkor Jézus tanítását és parancsát nem vállaljuk. Ez pedig nem az az út, amire ő hív bennünket. Az Ószövetségben ezt találjuk: „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok”. Az Újszövetségben pedig: „Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes”. Ennél kevesebbel nem érhetjük be.