ApCsel 20,17-27

Pál vallomása szerint kevésbé fontos számára saját élete, mint az hogy elvégezze mindazt a feladatot, amit Jézus bízott rá, s befussa azt a pályát, amelyet rábízott. Hősies vagy éppen csak keresztényi az a lelkület amely ezt mondja? Nem mindannyiunknak az lenne a feladata, hogy megvalósítsuk életünkben Jézus tervét? Ez hozná meg nekünk a boldogságot és a megelégedettséget, még ha nehézségek között is. A legjobbnál jobbat nem tudunk kitalálni magunknak, márpedig Jézus akarja a legjobbat, nem pedig mi.

Milyen óriási dolog, ha valaki így tud Jézusnak igent mondani, s az ő akaratát választja, nem pedig a sajátját. Pál ezt tette, s ezért nyugodt a lelkiismerete. Számára is fontos, hogy megtegye azt, aminek elvégzésére Jézus megbízta, hiszen ez lesz az ő hűségének és szeretetének jele. „Aki teljesíti parancsaimat, az szeret engem.” Adj Uram elegendő alázatot, hogy a te akaratodat tudjam választani a sajátom helyett!