Jón 3,1-10

Jónás történetének legfontosabb üzenete, hogy Isten irgalmas, mégpedig az egész világ minden népéhez. Az ő irgalmának nagysága szinte már érthetetlen az ember számára, sőt majdhogynem már túlzónak tűnő. Isten azonban ezt választja, hogy az új és igazi életet minél többen elnyerhessék. Másrészt Jónásban Jézus előképét is megtaláljuk, akinek a cethal gyomrában eltöltött három napja Jézus három napos sírban nyugvását vetíti előre.

Érdemes viszont egy kicsit a próféta személyére is tekinteni. Jónás nem volt tökéletes, nagyon nem. A viselkedése sem volt igazán prófétai. Egyáltalán nem engedelmeskedik Istennek, sőt gyakorlatilag az ellenkezőjét teszi annak, mint amit Isten kér tőle. Amikor a hajósok azon gondolkodnak, hogy ki miatt érhette őket az a hatalmas vihar, Jónás lapít, s inkább megvárja, hogy sorsot vessenek, hátha meg tudja úszni a lebukást. Még Ninivében is visszaköszön régi énje, amikor csak panaszkodik és oktatni próbálja Istent. De annak ellenére, hogy Jónás ilyen gyenge jellem volt, Isten mégis használja őt, nem veti el, hanem a tökéletlenségével együtt állítja csatasorba. Még ha csak ímel-ámmal dolgozik is, munkájának mégis meglesz a gyümölcse. Akármilyen is Jónás, az üzenete célba ér, és az emberek elkezdik megváltoztatni az életüket.

Ez a tökéletlen ember tehát sok ember életére volt jelentős hatással, csak azért, mert Isten működött rajta keresztül. Nehéz elfogadni, hogy Isten ugyanígy tudja bármelyikünk tökéletlenségét felhasználni, pedig ez pontosan így van. Ez persze nem jogosít fel arra, hogy ne igyekezzünk napról napra tökéletesebb életet élni, de meghagyja annak is a lehetőségét, hogyha nem is vagyunk tökéletesek, Isten mégiscsak fel tudja használni a mi szerény képességeinket is.