Mária Magdolna egyelőre nem lát túl a saját fájdalmán. Annyira leköti az aggodalmaskodás Jézus ellopott holtteste miatt, hogy nem veszi észre az élő Jézust. Annyira könnyes a szeme a bánat miatt, hogy nem veszi észre azt, aki a bánatát enyhíteni szeretné. Tipikus példája ez annak, ahogyan a legtöbben bánkódunk: csak a fájdalmat látjuk és saját magunkat, ettől viszont bánatunk nemhogy csökkenni nem fog, de talán még növekszik is. Ha mi vagyunk a látásunk fókuszában, akkor nem fogjuk észrevenni Jézust. Nekünk nincs lehetőségünk erőt adni, neki van. Amikor újra elkezdődnek a húsvét utáni hétköznapok, magunkkal kell vinnünk a szent napok alatt megélteket, a találkozásokat Jézussal. Jelenléte és ereje hatékonyan fog működni bennünk, ha az új élet, az ő új élete bennünk is elkezdődik.