ApCsel 14,19-28

Pál, aki lelkesen üldözte a keresztényeket, missziója során odajut, hogy megkövezik. A Szentírás egyetlen mondatban beszél erről, mintha egy mellékes esemény lenne. De el tudjuk képzelni azt a vak gyűlöletet, amely eléri Pált, azt gondolva, hogy Isten akaratát teljesíti. El sem tudjuk képzelni milyen az, amikor annyira gyűlölnek bennünket, hogy nem csupán kívánják a halálunkat, hanem tesznek is érte. Pál azonban kitart és semmit nem enged Jézusba vetett hitéből. Ugyanaz történik most vele mint István diakónussal, akinek megkövezésénél szintén jelen volt, de még a másik oldalon, hiszen helyeselte kivégzését. Most ő áll a kövek záporában, immár értve, hogy István mit és miért állt ki.

Csodálatos módon Pál túléli a megkövezést. Utána mégsem fordítja ezt a saját javára, nem feltámadásról kezd beszélni, hanem csak teszi tovább a dolgát. Nincs egyedül, ott vannak vele tanítványai és az egyház tagjai, akik gondoskodnak róla. Nem menekül el, visszatér a városba ugyanazon emberek közé, akik megkövezték. Pál tetteit Jézus vezeti. Ezért van ereje kibírni mindent, s ezért cselekszik látszólag logikátlanul. S ezért képes túllépni minden fájdalmon, hiszen egyedül csak az Úrra tekint, s tőle vár mindent.