ApCsel 16,22-34

Pál és Szilás ellenállással találkoznak Filippiben. Nem csupán verbálisan bántalmazzák őket, hanem börtönbe vetik őket. El akarják tüntetni a színről azokat, akik életük bűnösségére emlékeztetik őket és egy másik életet kínálnak fel nekik. Kétezer év óta a börtön az egyház természetes élettere. Minden időben voltak olyanok, akiket pusztán a Jézusba vetett hitük miatt zártak börtönbe. A börtön sötétsége éppen azt a világot szimbolizálja, amely elutasítja a világ világosságát. A tanítványok így nemcsak a börtön, hanem a világ sötétségébe is beviszik Krisztus fényét.

Megdöbbentő, ahogyan Pál és Szilás dicsőítő dalokat énekelnek börtönbe és kalodába zárva. Pontosan ez mutatja meg, hogy Krisztus evangéliumát nem lehet eltüntetni, börtönbe zárni, mert ha meg is próbálják ezt tenni, még erőteljesebben hangzik fel azok életében, akik még saját létezésüknél is fontosabbnak tartják az Úr üzenetét.

A dicsőítés szava földinduláshoz hasonló változást indít el a börtönben és a börtönben levők életében. A bilincsek leoldódnak, mindenki megszabadul, a börtönőr megtér és elkezdődik számára az új élet. Mindezt az tette lehetővé, hogy Pál és Szilás alá mertek szállni a világ sötétségébe és vállalták, hogy miközben fényt visznek ebbe a sötét világba, magukat teljesen feláldozzák. Az ő szenvedésük és haláluk mások számára az életet jelentette.